Forrás: Szentesi Élet
Írta: Mód László

A Koszta József Múzeum Kossuth téri épületében megnyílt hangszertörténeti időszaki kiállítás kiváló alkalmat teremt arra, hogy a szentesi népzene múltjának egy-egy érdekfeszítő elemét felidézzük. Annak ellenére, hogy a város népzenei gyökereit az elmúlt években napvilágot látott munkákból (Hankó Györgyné Paksi Márta: Szentes és környéke népzenéje és néptánca a XX. században, Hankóczi Gyula: A tekerőlantról) jól ismerjük, mégis maradtak fel nem tárt momentumok, amelyek tovább árnyalhatják az eddig kialakított képet. Ide sorolhatóak azok a rádiószereplések, amelyekről a szakemberek ugyan tudtak, ám a részleteket illetően nagyon kevés információval rendelkeztek. Ezek az alkalmak azért voltak fontosak, mert a hangszer Szentesen kívül is ismertté vált.
Trócsányi Zoltán lapszerkesztő, a népi hangszerek avatott szakértője 1933-ban Szentesre látogatott, ahol felkereste Gágyor József tekerőst és Turák Sándor dudást. A találkozót követően megígérte nekik, hogy felviszi őket Budapestre fellépni, májusban pedig a rádióban is hallható lesz muzsikájuk. Trócsányi Zoltán az 1933. április 30-án, vasárnap délután 6 óra 15 perctől kezdődő műsorban félórás előadást tartott a tekerőlantról, amelyben kiemelte azt, hogy a hangszer ugyan idegen eredetű, a magyar népzenének azonban szerves részévé vált. Utalt arra a momentumra is, hogy az 1930-as években a nyenyere már csak Szentes, Csongrád és Kiskunfélegyháza környékén fordult elő. Kőrösy Kálmán mucsiháti tanítótól származó információk alapján kitért a szentesi tanyavilágban tartott száraz mulatságokra, amelyeknek nélkülözhetetlen kelléke volt a tekerőlant. Az előadás után következett Gágyor József, aki 5 népdalt játszott a hangszerén.
1939 nyarán a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának munkatársai 11 szentesi tekerőssel csináltak felvételt hanglemezkészítés céljából. A három legkiválóbb zenész, Maszlag Józsefné, Balla István és Kiss József játékáról külön lemez készült. A felvételeket 1939. július 18-án délután 6 óra 50 perckor játszotta le a rádió, amelyeket Kodály Zoltán konferált fel. A tekerősökről mozgóképet is készítettek Budapesten, amelyeket a főváros után Szentesen a mozihíradóban terveztek bemutatni. 1939. július 21-én az Alföldi Újság arról számolt be, hogy a szentesi tekerőt még Wilson amerikai elnök is ismerte, aki az első világháború előtt Detroitban járt, ahol egy olyan ünnepségen vett részt, amelyen a városban élő etnikumok is felvonultak jellegzetes viseleteikben. A magyarok között volt egy szentesi, aki a hangszerével szórakoztatta az egybegyűlteket. Wilson-nak nagyon megtetszett a tekerőzene, majd magához hívatta a játékost, és kifaggatta a nyenyeréről.
A felidézett sajtóbeszámolók kellőképpen bizonyítják azt, hogy a tekerőlant iránti érdeklődést az 1930-as években jelentős mértékben megnövekedett, ami összefüggésben állhat a hangszer fokozatos háttérbeszorulásával.