Múzeumi műkincsünk vendégségben

Forrás: Szentesi Élet
Írta: Dr. Szabó János József

A magyar nyelv szép számú fordulatot kínál arra, ha valakinek a viselkedését negatívan akarjuk minősíteni. Ezek közül lassan kiveszőfélben van a "mákvirág" kifejezés, ehhez itt-ott nyomatékként még a szép vagy a gyönyörűséges jelző is társul. Ennek végiggondolására egy olyan képzőművészeti kiállítás késztetett, amelyhez kölcsönkérték Koszta Józsefnek, múzeumunk névadójának a Mákvirágok között c. festményét.

Történt ugyanis, hogy 2007 őszén az egyik budapesti magángalériába bevittek egy tekintélyes kollekciót, ez igen nagy számban tartalmazott több jeles művész nevével fémjelzett hamis képet, illetve gyenge próbálkozást. A szokás azt diktálta, hogy kivétel nélkül égessék el mindegyiket. Nagy T. Katalin, neves művészettörténésznek azonban más ötlete támadt a megsemmisítésre: a képhamisító mákvirágok "alkotásainak" egy részét odaadták kortárs festőknek, akik kedvük szerint bánhattak velük, többnyire átfestették, olykor feldarabolták őket. Ezekből a sajátos "koprodukciókból" született meg az egri vár Dobó-bástyájának két szintjén H. Szilasi Ágota művészettörténész háziasszonyi szerepvállalása nyomán az a humorban igencsak bővelkedő kiállítás, amely a "Fazonigazítás - Újjászületett hamisítványok" címet kapta. A sajátos vizuális élményhez azonban az is szükséges, hogy a feltuningolt epigonális munkák között felfedezhessük a hozzájuk elorzott eredeti szellemi értékeket: a mákvirágok mákvirágjai között
a kvalitásos "Mákvirágok között"-et - csak hogy a tárlat kvázi-alapkoncepciójának tekinthető képzavart a végletekig fokozzuk! Koszta József e művének közeléből mintegy kecskerímként köszön vissza a "Javított Ál-Koszta". A horizont feletti felhők megformálásának módja még csak-csak rokonítja őket, sőt, ez utóbbi közepére a "javító" Lengyel András még oda is pingálta az Alföld festőgéniuszára oly sajátosan jellemző kis, piros foltot, de nem kendőként, kötényként, mint ahogyan azt már a klasszikus kompozícióknál megszoktuk, hanem olyan kis háti tatyóként, mint amilyeneket napjaink tinijei hordanak. Még ennél is jobbat derülhetünk ugyanebben az enteriőrben Deli Ágnes nemes, emberbaráti gesztusán. Az ő parancsnoksága alá, rétegelt lemez alapon, egy kisebb, kosztai stílusban fogant, női kukoricatörő brigádot vezényeltek. Az egyik figurát oly nagylelkűen felmentette a nehéz fizikai munka alól, hogy az a képregényhősök stílusában, a szájából előbukkanó buborék révén még írásba is adhassa: Kiszállok! S valóban, eme szándékának megvalósításában már igen nagy lépéseket tudott tenni. Na, ja! Így könnyű kitörni a kötöttségekből, ha az emberlányát körbefűrészelik!

A hamisítók azonban nem csak Kosztát tették ily sajátos módon magukévá, a tárlat más alkotók esetében is plágiumszámba menő, elrettentő példákkal szolgál. Gyönyörködhetünk viszont még néhány, más múzeumból kölcsönzött Koszta-képben, illetve Csók István, Gulácsy Lajos, Vaszary János és még több hírneves festőnk valódi, eredeti alkotásaiban is.

Találkoztam azonban olyan felfogással is, amely nem feltétlen híve egy ilyen tárlat rendezésének, azonban ennek képviselője (igaz, nem látta még a kiállítást) sem ment el addig, hogy mákvirágoknak titulálja a rendezőket. "Ízlések és." típusú közhely helyett engedtessék meg számomra is a véleménynyilvánítás lehetősége: Nekem tetszett! Legfeljebb - ha rajtam állt volna - a megnyitó időpontját tettem volna máskorra: április 1-jére.