Forrás: Szentesi Élet

Számítási hiba, ennek következtében négyszeresére dagadt munka, tulajdonjogi huzavona, ugyanakkor gazdag szarmata és középkori leletanyag: ez az eddigi mérlege a 451-es, Csongrádot elkerülő út régészeti előkészítő lelőhelyén zajló ásatásnak.

Tavaly júliusban indult az útépítést megelőző feltárás a területen, s már akkor is nagyon sok nehézséggel küzdött a projekt, mondja Béres Mária, az ásatás egyik felelős vezetője. Ami ezek között a Koszta József Múzeum régészgárdáját leginkább érintette: már a tárgyalásoknál szembesültek azzal, hogy minden bizonnyal számítási hiba csúszott be, a szerződésben szereplő mintegy 10 ezer m2-nél négyszer nagyobb területet kell feltárniuk. Észrevételüket jelezték is a NIF Zrt.-nek és a Kulturális Örökség Hivatalának, azonban ezt akkor elhárították.

Problémát viszont nem okozott ez a "kis" intermezzo, ugyanis a régészek feszített tempóban haladtak, erre az évre már csak kisebb részek maradtak. A nyomvonal közepén lévő területek csak július 20-án kerültek a NIF tulajdonába, a bírósági végzésig a régészek nem mehettek rá. Ugyanakkor július első napjaiban a kivitelező megkezdhette a munkát a korábban feltárt lelőhelyeken. Most a hétből az úgynevezett 87-esen, a Szentes-Csongrád közötti becsatlakozásnál dolgoznak a leletmentők. Van is lelet bőven. Olyan anyag került elő a munkálatok során, mely nagyban hozzá fog járulni eddigi ismereteink bővítéséhez a 3-5. századi történelemmel kapcsolatosan, állítja Béres Mária, aki konkrétumokkal is szolgált. Több szarmata település maradványait tárják fel ezen a területen. A 3. századi népesség élénk kapcsolatot ápolt a Pannónia és Dácia provinciák között közlekedő rómaiakkal, ennek bizonyítékaként találtak római import edényeket (terra sigillata), illetve pénzt és üvegedényeket. Kerámiaégető és gyepvasérc gyártására utaló leletekre bukkantak. Bár magukat a műhelyeket nem találták meg, azok nem estek az út nyomvonalába, az iparos tevékenységnek a szarmaták körében csak a nyomait tudják igazolni, ám attól ez még izgalmas újdonságnak számít. Jelentős az 56-os lelőhelyen a kora bronzkori Makó-kultúra megjelenése, az itt feltárt kemencéhez hasonlót csak egyet ismernek az országban.

Műhelyek is előkerültek a településrészből, valamint szarmata sírok. Egy tetem embertani szempontból is különleges, hiszen egy 2 méter magas emberről van szó, ami meglehetősen ritka az alacsony termetű szarmaták között. Ezen a helyen egy 300 éves, kora újkori hordós kút előkerülése is egyedinek számít. A 106-os lelőhelyen egy kései rézkorba tartozó felszíni oszlopszerkezetes lakóházat tártak fel, ez is rendkívül ritka a Kárpát-medencében, említette Béres Mária, aki Szabó János Józseffel vezeti a feltárást. A múzeum részéről Orosz Ferenc technikus, Szabó Krisztina abszolvált régész dolgozik az ásatáson, tavaly Somogyi Krisztina, Fári Irén is közreműködött, valamint az SZTE régész hallgatói is lelkesen dolgoztak a múzeum sikeréért. Biztosak benne, hogy a hivatalos, október 31-i határidő előtt már egy hónappal át tudják adni az összes területet a kivitelezőnek. Ez persze nagy erőfeszítéssel jár, hiszen a négyszer nagyobb területhez tartozó infrastruktúrát menet közben már nehéz tartani, a meglévő kapacitással kell folytatni, s befejezni a munkát. A megépülő út fontosságát szem előtt tartva precízen és gyorsan dolgoztak, mondja Béres Mária. Nem véletlen, hogy a régészek töltik a legtöbb időt egy útépítésen, de marad utána két pozitívum: maga az útpálya, amivel a nagy forgalmat kiterelik a városból, illetve a nyomvonalban feltárt régészeti örökség, mely feldolgozva, kiállítva, történelmi tudásunkba beépülve kamatozik. Ezért is tartja méltánytalannak, hogy őket okolják a nehézségekért.

D. J.