Forrás: Szentesi Élet

A sebet, mármint, hogy Koszta József budapesti temetésén 1949-ben a város nem képviseltette magát, a szentesiek azóta folyamatosan igyekeznek begyógyítani. Ennek egyik szép példájaként lokálpatrióták hazahozatták a művész sírját a fővárosból a Kálvária temetőbe, hogy feleségével együtt nyugodjon. Itt, a sírkert díszparcellájában gyűltek össze a helybeli művészetpártolók a festő halálának 60. évfordulóján, július 29-én a Koszta József Múzeum és a szentesi önkormányzat hívására.

Mihály Béla zeneiskolai igazgató zenés közreműködése után Vörös Gabriella régész-egyetemi tanár méltatta a 60 éve elhunyt művészt. "Éppen 10 éve, hogy ott álltunk együtt a Kerepesi temetőben, a vélt sírja mellett, miközben ő egy másik sírhant alatt pihent", emlékezett vissza. Beszélt arról, hogy a festőt kezdetben különcnek érezték a szentesiek, ő pedig, miközben megmaradt városunk határában, képeivel meghódította a világot. Három sírja és két élete volt, de az igazi mindkettőből most itt találkozik, mert ebből a földből nőtt ki piktúrája és holtában is ide tért haza.

A díszsírhelyen először a művész megjelent oldalági rokonai, az önkormányzat nevében dr. Bácskainé Fazekas Márta és Móra József képviselők, a múzeum képviseletében Széchenyiné Csergő Judit és Szabó János József koszorúztak. A szervezők köszönik a két temetkezési vállalkozás, a Mécses, valamint az Égisz közreműködését, megjelenését is.

Az ünnepség folytatásaként a Zrínyi utca 2. számú házon lévő emléktáblánál emlékeztek. A házaspár ide költözésének előzményeit Rózsa Gábor muzeológusnak egyik, lapunkban 10 évvel ezelőtt megjelent írására hivatkozva Móra József idézte fel. Eszerint Kosztáék örökbe fogadtak egy gyereket, akinek életét eltévedt golyó oltotta ki a II. világháborús időszakban. A város szélén élő házaspár, hogy félelmeik szűnjenek, inkább beköltözött a városba, történetesen ebbe a házba, melynek homlokzatát a 2000-es évek közepén újíttatta fel az önkormányzat.

D. J.