Egy csavargó természetű, soha meg nem nyugvó festő, Nagy István pasztellképeiből és szénrajzaiból nyílt kiállítás a Szentesen. A székely születésű művész gyalogosan járta be a fél világot, munkásságát Kosztolányi Dezső is méltatta.

Az 1873-ban született Nagy István nyughatatlan alkatú művész volt: egész életében vándorolt, csavargó természetét csak elhatalmasodó betegsége tudta megállítani, ekkor Baján telepedett le. Egészen ötvennyolc éves koráig járta a világot, kezdetben egyedül, majd családjával, legtöbbször gyalogosan.

A szűkös körülmények között élő festő Erdélyben született és nevelkedett, a Csíki havasok között töltötte gyermekkorát. Tanulmányait Münchenben és Párizsban folytatta, járt Itáliában is - ismerte tehát a nyugatot, azonban mégis maradt hazájában: a magyar táj és a magyar emberek realista megfestője lett. Az első világháború idején hadi piktorként tevékenykedett. Bolyongásai során folyamatosan rajzolt, főként pasztellel és szénnel. Munkásságát kortársai is elismerték: Kosztolányi nagy csodálattal méltatta tehetségét, Surányi Miklós pedig regényt írt a művész életéről.

A kiállított képek segítségével a látogató végigjárhatja a realista stílusban festő Nagy István életének minden állomását: elidőzhet a zord Csíki havasokat ábrázoló, sötét árnyalatú képek előtt; gyönyörködhet az ezer színben játszó balatoni naplementében, vagy beleveszhet az alföldi tanyavilág fülledt, szikrázó fehérségébe.

Nagy István egészen haláláig igen szegényes körülmények között élt, ezért olcsó anyagokkal dolgozott: nem egyszer élelmiszer csomagolására alkalmas zsírpapírra vetette műveit. A képek azonban alapos restaurálás után visszanyerték eredeti formájukat, és káprázatos, élénk színvilágukat.