7 x 3D
Tóth Pál Szegeden élő, Balázs Béla-díjas animációs filmrendező. Pályáját 1971-ben kezdte a Kecskeméti Rajzfilmstúdióban, ahol többek között részt vett a Mézga család, a János vitéz, a Gusztáv és a Magyar Népmesék sorozat munkálataiban. Tóth Pál rendezte és írta a Leo és Fred című, tizenhárom epizódból álló sorozatot. 1986-tól Belgiumban élt és dolgozott, 1995-ben telepedett le Szegeden. 1996-ban megalapította saját cégét, a Paja Film-et, s ugyanebben az évben elkészítette első 3D-s technikával alkotott szerzői filmjét, a "Szezonvég"-et. Ezt napjainkig hét animációs film követte ugyancsak 3D-s technikával. "A határtalan kifejezési lehetőségeket magába rejtő 3D technika napjainkra vizuális anyanyelvvé vált a filmgyártás és a képzőművészet területén. Használata igen változatos utakat kínál, melynek egyik végpontja a valószínűtlenség határait súroló látványtrükkök előállítása, a másik: a tartalom szolgálatába állított, csupán sokat tudó eszközként való alkalmazása. A 3D technika nem csak új stílust teremtett, de divatossá tett egy felfokozottan illuzionisztikus látványvilágot. Tóth Pál filmjeinek elsődleges célja a gondolat közvetítése, amihez a digitalizált forma; az effektek és a látványvilág megteremtése nem öncélú bravúrként, hanem kifejező keretként társul" - véli Ibos Éva művészettörténész, a Móra Ferenc Múzeum képzőművészeti vezetője. Forrás: http://www.mfm.u-szeged.hu

Bese László munkássága
Élete elválaszthatatlanul összeforrt a szentesi feketekerámia készítésével, amelynek fortélyait, alapfogásait az 1940-es évek elején a Berényi família tagjaitól sajátította el, akik a két világháború között tökélyre fejlesztették a díszedények gyártását. Az 1940-es évek végén a katonai pályát választotta hivatásul. 1950-ben alhadnaggyá avatták, 1974-ben őrnagyi rangfokozatban nyugdíjazták. 2001. október 23-án alezredessé léptették elő. Nyugdíjbavonulását követően visszatért ahhoz az ősi mesterséghez, amely ezt követően élete végéig elkísérte. Munkássága nemcsak a díszedények készítésére terjedt ki, hanem generációkat vezetett be az agyagművesség rejtelmeibe, ami kiváló pedagógiai érzékről tanúskodik. Tanítványai közül többen ma is gyakorolják a mestertől ellesett fogásokat, amelyeket igyekeznek továbbgondolni, saját ízlésviláguknak megfelelően átalakítani. Számos elismerés, díj tulajdonosa. Hagyományápoló tevékenységéért 2005 februárjában megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet, amire nagyon büszke volt. 2008-ban elnyerte a Népművészet Mestere kitüntetést, amellyel országos szinten is elismerték munkásságát. Vecseri Ferenc fotóiból rendezett kiállításunkkal adózunk emlékének.

Hímes tojások, festett kerámiák
Időszaki kiállítás: 2011. április 17 - 2011. május 11. A tárlatot megnyitotta: Purgel Nóra Közreműködött: Vígh Márk 6. osztályos tanuló A kiállítást rendezte: Vígh László Kivitelezték: a Koszta József Múzeum munkatársai

Az erényöv titkos története
A középkori történetek szerint a Szentföldre induló keresztes lovagok folyton attól rettegtek, hogy az otthon maradt hitvesek hűtlenek lesznek hozzájuk. A harcosoknak valahogyan gondoskodniuk kellett a magára hagyott hitves jó erkölcseiről: e célt szolgálta a jól ismert kíméletlen eszköz, a férfiúi elnyomás szimbóluma, az erényöv. A kiállítás igyekszik lerántani a leplet az erényöveket körbelengő titkokról. A köztudatban élő elképzelések alapvetően hamisak az erényövvel kapcsolatban - mint a tárlat anyagából kiderül, mindezek valójában egy 18. századi mítoszon alapulnak. Az erényöv története sokkal inkább a modern korról szól, pontosabban arról, hogy a XX. század embere miként akarta a középkor kultúráját szemléltetni. A rendezők elsősorban a felnőtteket célozzák meg a tárlattal: 14 éven aluliakat nem engednek be a kiállítótérbe, a 14-16 év közötti fiatalok pedig csak szülői felügyelettel, illetve tárlatvezetéssel tekinthetik meg az erényöv titkos történetét bemutató kiállítást.

Mesterségem címere
Időszaki kiállítás: 2011. május 16 - 2011. június 26. A tárlatot megnyitotta: Mód László PhD néprajzkutató A kiállítást rendezte: Vígh László Kivitelezték: a Koszta József Múzeum munkatársai

"Kenyni muszáj" Koszta József képei magángyűjteményekből
A kiállításra kerülő huszonhárom alkotás több magángyűjteményből érkezett. A magángyűjtők nem kívánják kilétüket felfedni, így a tárlatot egyfajta titokzatosság lengi körül. A kiállításon elsősorban olajfestmények láthatók, közöttük több nagyméretű kép is. A tárlaton tájképeket, virágcsendéleteket, portrékat és grafikákat mutat be a szentesi Koszta József Múzeum. "A képek reprezentálják Koszta festői útkeresését és a csakis reá jellemző festői stílust, a kifejezésmódját megtalált európai rangú magyar festőóriást is" - mondja Béres Mária, a közgyűjtemény igazgatója. Koszta József festészeti tanulmányait 1885 és 1888 között a Mintarajziskolában kezdte, majd a Müncheni Akadémia hallgatója lett. Hazatérte után neves festők irányítása alatt képezte magát, Lotz Károly és Székely voltak a tanárai. Tanulmányutakat tett Párizsban, Rómában és Hollandiában. Visszahúzódó természetének legjobban a tanyasi élet magánya felelt meg. Közel 30 évig egy Szentes melletti tanyán élt és dolgozott.

A világ éjszakai arca
A Magyar Csillagászati Egyesület meghívására érkezett hazánkba a "The World at Night" fotósainak világkörüli kiállítás sorozata, amely a Csillagászat Nemzetközi Éve 2009 égisze alatt Párizsban az UNESCO székházban kezdődött, és azóta harminc országban folytatódott a Távol-Kelettől az USA-ig. A tárlat hazánkban nagy sikerrel debütált a Nemzeti Múzeumban, és azóta folytatja országjáró körútját. Az asztrotájképeket felvonultató kiállítás csillagászati és földrajzi szemléletű fotózási stílust egyesít, a nappalról ismerős tájakat, városokat mutatja be csillagos égi háttérrel, égitestekkel egyetemben. A jelenleg harminckét tagot számláló, a legjobb asztrotájképfotósokat tömörítő szervezet kiállításán igyekeztünk áttekintést adni a TWAN fotográfusainak munkájából. Mindenki magával hozta nemzetének kulturális örökségét és egyéni fényképezési stílusát. Megtekinthetjük az amerikai nemzeti parkok felett ívelő Tejutat, iráni, török tájak és csillagképek együttesének kompozícióját, a világ nagy obszervatóriumainak látványát csillagos égi háttérrel, a Földünk déli féltekéje felett ragyogó konstellációkat, UNESCO-világörökségek éjszakai arcát, valamint a szemünknek oly kedves hazai tájakat csillagos égbolttal egyetemben - a társaság magyar tagja, Ladányi Tamás jóvoltából. Részlet a kiállításból Wally Pacholka – Hawaii tetején Kilátás a 420 méter magas hawaii Mauna Kea vulkán csúcsáról, a felhőréteg feletti csillagos éjjeli égboltra és az emelkedő Tejútra. A Mauna Kea Obszervatórium csillagászati észlelésekre a világ egyik legjobb adottságokkal rendelkező pontja, amelyet Hawaii elszigeteltsége a Csendes-óceán közepén, valamint a Mauna Kea csúcsának nagy magassága teszi lehetővé. A kép bal szélén a Kanada-Franciaország-Hawaii Teleszkóp (CFHT) kupolája látható, amely felett a Sarkcsillag fénylik. Jobbra, kicsit távolabb az Északi Kereszt csillagcsoportja ágyazódik a Tejút sávjába. A kép közepe táján a vörös színű ködök, csillagok és porfelhők jelzik a galaxisunk központi régióját, ez alatt a felhőzeten Hiló városának kísérteties, zöld fényfoltja látszik. A Tejút kiteljesedő íve felett világít a vörös szuperóriás csillag, az Antares, míg a fényes alfa Centauri jobbra kicsit távolabb található galaxisunk poros sávjában. Végül a kép jobb szélén a nagy északi Gemini Obszervatórium helyezkedik el, melynek kupolájától közvetlenül balra a Dél Keresztje csillagkép egymáshoz közeli csillagai világítanak.

Paál István szobrász emlékkiállítása
A nemrég elhunyt szobrászművészre, Paál Istvánra emlékezik a „Kőbe vésett élet” című tárlattal a Koszta József Múzeum. A kiállításon a szobrász kisplasztikáit, rajzait, valamint köztéri szobraihoz készített vázlatait tekinthetik meg az érdeklődők október végéig. Paál István 1953 és 1959 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait; mestere Kisfaludi Strobl Zsigmond volt. A közelmúltban elhunyt alkotónak szerte az országban láthatóak köztéri szobrai Soprontól Hajdúnánásig. 1983-ban készített Petőfi-mellszobra első díjat nyert a Petőfi Sándor születésének 160. évfordulójára meghirdetett országos pályázaton.  Paál készítette az ismert budapesti „Ágaskodó Pegazus” szobrot. „Ez az a két mű, ami az ő személyes habitusát, szobrászi karakterét, művészi hitvallását érzékletesen és a legplasztikusabban jeleníti meg, kifejezi azt. Ezekben a munkákban elementáris vonzódását mutathatta meg a monumentális köztéri kőszobrokhoz” – emlékszik párjára, Paál Istvánra Móricz Éva. „Paál István életét, szellemét, gondolatait, szerelmét és szeretetét maradandóan beleírta a kövekbe, akik az ő szemében ugyanúgy élőlények voltak, mint az emberek. A lovak, a kecskék, a fák, virágok, bokrok, bogarak, az emlősök és a gyíkok, ezért mind-mind kedves élőtársai voltak” – írja visszaemlékezésében Móricz Éva Forrás: Móra Ferenc Múzeum, Szeged

Csontváry korai képei Szentesen
Négy milliárd forint összértékű Csontváry-anyag érkezett Csongrád megyébe. A szegedi Móra Ferenc Múzeumban és Szentesen látható kiállításon a korai művek mellett bemutatják a festő emblematikus alkotásait, a „Magányos cédrust” és a „Római híd Mosztárban” című képet is. Több év óta először láthatja a nagyközönség Pécsen kívül az értékes Csontváry-gyűjteményt, a képeket az elmúlt években időszaki tárlatra csak Törökországba adták kölcsön. A Csongrád megyei kiállítás különlegessége, hogy a korai képeket Szentesen, a későbbieket pedig Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban mutatják majd be. Gyógyszerészként Szentesen élt a művész, Szegeden pedig részt vett az 1879-es nagyárvíz mentési munkálataiban, és a tragédia egyfajta pszichikai áramütésként érte a későbbi festőt. A pusztulás megrázó élménye is hozzásegíthette Csontváryt, hogy gyógyszerészi munkáját hátrahagyva a festészetnek szentelje életét. (forrás: http://www.mfm.u-szeged.hu)

A gyógyszerész Csontváry
Önéletrajzában mindössze egy mondattal említi Szentes nevét: „Visszatértem Budapestre, s onnan Szentesre kerültem, ahol megtudtam azt, hogy Gács alkalmas hely egy gyógyszertár felállítására…” ebből úgy tűnik, mintha szentesi kitérője igen rövid, akár napokban vagy hetekben mérhető időszak lett volna. A valóság azonban az, hogy Csontváry Szentesen 1883 szeptemberében már gyógyszerészként működött a Megváltó Patikában.