muzeum

 


 

 

 









 

 

 

 

 


 

 



 



Séta a múzeumban

A város főterén áll az 1883-ban épült neoreneszánsz stílusú volt megyeháza. Szentes 1883 és 1950 között megyeszékhely volt. Az épületet Makay Endre tervezte. Építése már 1881-ben elkezdődött, de a kivitelező vállalkozó rossz minőségű anyagokat használt, emiatt statikai hibák keletkeztek, így egy éven keresztül állt az építkezés. Az első ünnepélyes megyegyűlést 1883. december 10-én tartották. A megyeháza homlokzati nagy ablakainál 6 nőalak-szobor található, amelyek különböző mesterségeket ábrázolnak: mezőgazdaság, háziipar, hajózás, vadászat, kereskedelem, halászat. Hódmezővásárhely 1950-es megyeszékhellyé emelése után az épületben a Szentes Járási Tanács és a járási földhivatal kapott helyett, valamint itt maradt a megyei levéltár is. A járási rendszer 1984-es megszűnése után egyéb irodák kaptak benne helyet, de a 90-es évekre csak a levéltár maradt dacolva az épület addigra jelentősen leromlott állapotával. A teljes felújításra 2004--2005-ben került sor, az ünnepélyes átadás 2006 januárjában történt. Az épületben helyet kapott a Koszta József Múzeum, a Konferencia és Kulturális Központ, valamint a Levéltár.

A látogató az első teremben a középkorról, a török hódoltság időszakáról, valamint a Rákóczi szabadságharcról kaphat áttekintést, majd ezt követően megismerkedhet a várossá válás folyamatával is. Sikeresen illeszkedik mindehhez az az enteriőr, amely viselet-rekonstrukciókat, köztük 1848-as nemzetőr-, illetve huszáregyenruhát mutat be. A 19. század végén, a 20. század elején divatos női és férfi polgári öltözéket egy korabeli utcarészletet ábrázoló, hatalmas fénykép elé állított bábukon szemlélhetjük meg. Az előttük álló hirdetőoszlopról szinte a szó szoros értelmében leolvasható az elmúlt másfél évszázad hétköznapi történelmének helyi vetülete.

A következő terem áttekintést ad a paraszti gazdálkodás időben és térben változó formáiról. 150--200 évvel ezelőtt a szentesi ember a maitól eltérő természeti viszonyok között élte mindennapjait. A folyók által elöntött határrészeken, ahol manapság szántóföldek és tanyák egymásutánja teszi változatossá a tájat, az ármentesítések előtt hatalmas rétségek, nádasok és mocsarak terültek el. Az itt élő népesség alkalmazkodott a természeti környezethez, és egy sokoldalú, komplex gazdálkodást igyekezett kialakítani, amely biztos megélhetést nyújtott számára.

A harmadik kiállítóterem a városban tevékenykedő kézművesiparokról próbál áttekintést adni. A céhes emlékanyag megtekintését követően képzeletbeli utazást tehetünk a mesterségek utcájában, ahol bepillantást nyerhetünk a szentesi iparosok (takács, mézeskalácsos, gyertyaöntő, talicskás, bognár, kovács, szűcs, szíjgyártó, kádár, korsós, cipész) által használt szerszámok, munkaeszközök sokszínű világába.

A képzőművészeti kiállítás első termében Szentes képzőművészetével ismerkedhet meg az érdeklődő, amely a városból elszármazó vagy helyben alkotó festők, grafikusok, szobrászok műveiből ad némi ízelítőt. A művészeti életben a kiegyezés után, a XIX. század utolsó évtizedeiben a polgári műveltség terjedése hozott fellendülést.

A Nemzeti piktúra ideális tájban. Koszta József Szentesen címet viseli az állandó Koszta kiállítás, amelyet Hornyik Sándor (művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének munkatársa) rendezett. Jelen tárlat koncepciója egy olyan Kosztát kísérel meg bemutatni, aki különféle festői hagyományokhoz ízesülve, és azokat továbbfejlesztve alkotta meg életművét.








 

 

.

Statisztika
Indulás: 2007-06-08