Élete elválaszthatatlanul összeforrt a szentesi feketekerámia készítésével, amelynek fortélyait, alapfogásait az 1940-es évek elején a Berényi família tagjaitól sajátította el, akik a két világháború között tökélyre fejlesztették a díszedények gyártását. Az 1940-es évek végén a katonai pályát választotta hivatásul. 1950-ben alhadnaggyá avatták, 1974-ben őrnagyi rangfokozatban nyugdíjazták. 2001. október 23-án alezredessé léptették elő. Nyugdíjbavonulását követően visszatért ahhoz az ősi mesterséghez, amely ezt követően élete végéig elkísérte. Munkássága nemcsak a díszedények készítésére terjedt ki, hanem generációkat vezetett be az agyagművesség rejtelmeibe, ami kiváló pedagógiai érzékről tanúskodik. Tanítványai közül többen ma is gyakorolják a mestertől ellesett fogásokat, amelyeket igyekeznek továbbgondolni, saját ízlésviláguknak megfelelően átalakítani. Számos elismerés, díj tulajdonosa. Hagyományápoló tevékenységéért 2005 februárjában megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet, amire nagyon büszke volt. 2008-ban elnyerte a Népművészet Mestere kitüntetést, amellyel országos szinten is elismerték munkásságát. Vecseri Ferenc fotóiból rendezett kiállításunkkal adózunk emlékének.